Grencsó Poetry Collective

Ajtótól kapuig

Ajtótól kapuig

1. Ajtótól kapuig 1:25 2. Csak 1:29 3. Építményeken túl 2:16 4. Illatozva 2:04 5. Csipkebokor 3:14 6. Még sohasem láttalak 2:27 7. Sírunk 3:54 8. Titkon 2:07 9. Mindent egybevetve 1:24 10. Várakozom 1:07 11. Hogy is fú a szél? 3:41 12. Maradni csendben 1:06 13. V alakban 7:00 14. Egy csipet só 1:13 15. Már jó ideje 3:04 16. Hamu sincs és nincs salak 2:05

Szalontay Tünde szöveg Grencsó István fúvós hangszerek, zongora Heidrich Roland elektromos és akusztikus gitár Bolcsó Bálint elektronika, effekt Benkő Róbert bőgő

Versek: Grencsó István
All music by Poetry Collective except tracks 1, 10, 11, 14, 16 by István Grencsó

Recording: SuperSize Recording, Törökbálint, 2018
Sound engineer: András Makay
Mix & mastering: András Makay, Csaba Molnár, Roland Heidrich

Artwork: Tamás Veress
Label managers: Csaba Molnár and Róbert Zoltán Hunka
Produced by István Grencsó

Hunnia Records / Adyton Records

Minimálzenék, zörejek, zenei haikuk, hangfoszlányok. Vers. Zene. Vers-zene. Ajtótól a kapuig tartanak. Indulástól a megérkezésig. A biztostól a soháig. A hétköznapok velejárója, hogy az ember dimenziót vált. Zenészből költő lesz, költőből zenész. A tűnődés zenéje, a zene tűnődése az emberi hangokon keresztül. Egyként járni a természetben és a szerelemben. A szerelmes ember természetes léptei a szerelmes természetben. Szerelme természetében. És min-denen átüt valami különös szomorúság. Vagy csak az ember lényege, a létben való örökös otthontalanság. Ajtótól kapuig tartó zenék. Mire elkezdődnek, véget is érnek. Hangulatok, tehát versek. Versek, tehát zenék. Gyémántkönnyek. Szétszivárognak, de nyomot hagynak. Mint az emlékek. Szárnya vesztett angyal ölel bennük összetört, evilági testet. Minden közel, vagy minden túl messze. Grencsó István kopogtat. A költő. A zenész. Aki tudja, hogy csengetni is lehet. Csak nem éri meg az emberöltőkön keresztüli válasz hallgatása. A csönd, mint egyetlen válasz. Marad a pszichedelikus léten túli kívül rekedtség. Kábulat szerek nélkül. Éb-redés az álomban. Mert vannak ünnepeink. S van a kenyér, éles kés nélkül. S egy csipet só.

Zalán Tibor