Van némi bizonytalanság a számozásban. A tavalyi rendezvényt ugyan maradéktalanul előkészítettük, de az átok COVID odavágott, elmaradt. Azért nagyvonalúak voltunk magunkkal és az ideinek a VII. sorszámot adtuk. A COVID az idén augusztusban ugyan kushad egy kicsit, de ezúttal az időjárás teremtett sakk-matt helyzetet. Az eredetileg tervezett szabadtéri helyszínt, a nagymarosi Német Nemzetiségi Tájházat az eső és a 20 fok alatti hőmérséklet miatt el kellett hagynunk, és a vészhelyzetet régi „otthonunk”, a Sigil Kávézó gyors és nagylelkű segítsége oldotta meg azzal, hogy befogadtak bennünket. Ezúttal is nagy köszönet nekik.

Az első hivatalos programpont is módosult valamelyest. Mivel nem sikerül méltó és alkalmas elhelyezést biztosítani Kiss Béla (1942-2020) festőművész vásznainak bemutatására, a tervezett kiállítás megnyitót és beszélgetést a művészről készült portréfilm levetítésével igyekeztünk helyettesíteni. Tudni való, hogy Kiss Bélát bensőséges kapcsolat fűzte a zenéhez, ezen belül a jazzhez is. Volt olyan képe, amit közönség jelenlétében, Grencsó István szaxofonjátékával kísérve készített.

A koncertek sorát este a Sigilben Grencsó István a „Legyen meg a te akaratod” ciklusának két, vonósötösre és szoprán hangra írt darabja nyitotta meg, amit Murányi Márta (szoprán), Szvetnyik Margit (hegedű), Miron Andrea (hegedű), Mezei Szilárd (brácsa), Brestyánszky Bernadett (cselló) és Csányi Zoltán (bőgő) adtak elő. Az első, „Mert a szabadság…” című kompozíció Szabados György azonos című versének felhasználásával tisztelgés volt a 10 évvel ezelőtt elhunyt mester emléke előtt. A második főhajtás volt Kiss Bélának, egy William Carlos Williams vers, A tett szövegének beépítésével.

Akik követik Grencsó István pályáját, azok tudják, hogy nála csak a megújulás, a változás állandó. De számukra is meglepő lehet, hogy ezúttal vonósdarabokkal állt elő. Kérdeztem, tőle, ez mennyiben köszönhető a COVID időszak bezártságának. Azt mondta, részben, így volt ideje arra, hogy megvalósítsa az egy már ideje formálódó elképzeléseit. A „Mert a szabadság …” váza a Ken Vandermark-kal felvett „Do Not Slam the Door” lemezen is elhangzó „Legyen meg a te akaratod” kompozíció volt, „A tett” magja egy a Kollektívának évekkel ezelőtt készült, akkor be nem fejezett vázlat, ezeket alakította át és bontotta ki vonósokra. Magának a zenének a hangzása egyértelműen kortárs zenei, hol méltóságteljesen áradó, helyenként zaklatottan vibráló. Hallani kell, felesleges a leírással kísérletezni.

Szvetnyik Margittól érdeklődtem, hogy neki, mint régi zene specialistának mit jelentett ezeknek az ízig-vérig mai daraboknak a játszása. „Valójában a régi zene mellett érdekel a másik véglet, a kortárs zene is. Pisti darabjainak az előadása azért különös kihívásokat jelentett, olyan nehézségek voltak benne, amire nem számítottunk, nem szokványosak. De emellett igazi élmény volt.”

Az első napot Dukay Barnabás (una corda), Grencsó István (klarinét, fuvola), Benkő Róbert (bőgő) és Miklós Szilveszter (ütős hangszerek) kvartettje zárta. Az egylelkűség, a magától értetődően közös hanguniverzumuk megidézése, a hallgatóság bevonása egy olyan világba, amire csak kivételes művészi teljesítmények nyitnak kaput.

A közönségnek ezen az estén ilyenben volt része.