Jöjjön a második napi beszámoló!

Az első napot záró, késő éjszakába nyúló beszélgetés után pénteken délelőtt 10-kor kezdődött Mezei Szilárd, kategóriákba nehezen szorítható, zenéivel az avantgárd és a kortárs zene ma már nehezen kijelölheti mezsgyéi között mozgó, határainkon túl is a legelismertebbek közé tartozó brácsás workshop-ja. Mezei Szilárd két darabja köré szervezte a műhelymunkát, aminek során a résztvevők elmondásuk szerint értékes tapasztalatokkal gazdagodtak.

Délután az Adyton Space Orchestra gyakorolt Miklós Szilveszter irányítása mellett.

Az esti programok nyitányaként az érdeklődők megtekinthették az idő Yusef Lateef-fal készült „Brother Yusef” című szép, balladisztikus hangulatú, sok értékes és bölcs gondolatot felvillantó portréfilmet. Jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe: https://www.youtube.com/watch?v=tG7lyR4QzjQ .

8 órára, a nap leginkább várt programjára az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték a Sigil kávézót. Nem véletlenül, hiszen olyanok álltak színpadra, akik ebben a formációban még soha nem játszottak együtt, noha mindannyiuk pályájának van egy olyan szakasza, ami összeköti őket, mégpedig a 10 éve elhunyt Szabados György személye. Grencsó István, Dresch Mihály és Benkő Róbert a mester középső életszakaszának voltak alkotótársai, Mezei Szilárd pedig az utolsó években dolgozott együtt vele. Miklós Szilveszter ugyan soha nem találkozott Szabadossal, de a „Derengés” című albumon bizonyságot tett arról, hogy avatott és értő tolmácsolója a kompozícióinak. A szabadosi örökséget, a nála szerzett tapasztalatokat Dresch, Mezei, illetve Grencsó és Benkő javarészt közösen, más-más irányba és módon vitték tovább, de ezek a különböző, eddig talán széttartó utak itt és most ismét összehajoltak. A szokásosnál hosszabb csenddel indult a koncert. A közönség feszülten várakozott, a zenészek magukba mélyedtek, aztán Dresch adta meg az első hangokat speciális hangszerén, a fuhunon, az általa felvetett ívhez csatlakozott előbb Grencsó tenorja, majd Mezei brácsája, hárman rajzoltak dallam íveket, vettek át egymástól motívumokat, vagy reagáltak a másikra. Később belépett Benkő bőgője, majd megszólaltak Miklós dobjai. Innentől hol széles dallam boltozatokat építettek, hol földrengéssel kísért tűzhányókitörés erejével zengtek. „Repülni, szállni…” - írta Szabados, és a fészkéből kiszállt művészek megmutatták, mit kell ezalatt érteni, milyen az, amikor repül, száll a zene. Valamennyien rendkívül nagy kedvvel játszottak, a szabadzene igazi és emlékezetes ünnepében részesítették a közönséget, amely kitörő lelkesedéssel fogadta a két spontán darabot. Nem tudjuk, lesz-e folytatása valaha az öt kiemelkedő muzsikus találkozásának, de jó, hogy ez a koncert Nagymaroson létrejött.

Nem volt könnyű helyzetben ilyen előzmények után a Miklós Szilveszter vezette Rezervátum nevű formáció. A Miklós Szilveszterből és Benkő Róbertből álló atom biztos ritmusszekció támogatásával két fiatal muzsikus hallhattunk: Mészáros Ádám gitárost és Cseke Dánielt, aki alt-, szoprán- és baritonszaxofonokon játszott. A koncertet Benkő invenciózus és ihletett bőgőszólója nyitotta, amit akár az előző koncerthez kötődő szálként is értelmezhetünk. A darabok a komponált vázak köré szerveződtek, kiváló szólókkal díszítve. Mészáros Ádám és Cseke Dániel újabb bizonyítékát jelentik annak, hogy nagyon tehetséges, több figyelmet érdemlő képviselői bukkannak fel a szabad zenének. Miklós Szilveszter új zenekarába építve vezeti be őket ebbe a rögös, de tágas önkifejezési lehetőséget biztosító műfajba. „Maradjatok együtt” – hangzott el a koncert végén a közönség soraiból. Egyetértően csatlakozom ehhez a véleményhez.