az éjszaka
eseménytelen csöndjében keresgélő
csigák
hátrahagyott ezüstös jelei
csíkozták
azt a rövid utat
keresztül – kasul
ajtótól – kapuig
és hernyórágta
nehéz-zöld fügebokor levelek
vibráltak
időtlen-idők óta

mikor is
egy kép nélküli
gázlángkék villanás
felfoghatatlan ideje alatt
bukott át a valóságba

s mint az elkattintott
polaroid nyersanyagon
a semmiből sejlettek elő
a vonalak
egyre fájóbban
egyre érthetőbbé
és felfoghatóbbá
a részletek

még el sem ért
ajtótól – kapuig
de már
megérkezett